gyerekruci

Ma megint úgy jött haza a középső fiama suliból, hogy a nadrágja szétrepedt a fenekén. Pedig nyolcezer forintos nadrág - volt. A piacon vettem egy gyerekruhásnál, aki esküdött, hogy jó minőség, meg magyar készítő, és jó anyag. Mondjuk tényleg jónak tűnt, belül kicsit bolyhosabb anyagú, sokzsebes naci volt. Deszkás... jó bő szárral, hogy fel meg le lehessen ugarni a gördeszkáról. De hát akkor miért vásik el a varrás mellett az anyaga? Ó, hányszor megfogadtam már, hogy csak márkás cuccokat veszek. De az megfizethetetlen az üzletekben.

Annak idején a Siesta cipőre mondták, hgoy egészséges. Aztán meg az volt a menő, hogy a gyerek járjon mezítláb... és hogy ne legyen spéci cipőcske, mert akkor nem erősödik meg a lába, hanem csak elkényelmesedik. Most a kicsi másfél éves, ott a boltok polcán a sok divatos sportcipő, de hát azok nem magasszárúak. Hát én már nem tudok dönteni, hogy mi a jó... Minden divatos márka saját ortopédorvossal hirdeti magát. Hja, egyébként meg a márkás sportcipők kb. aranyáron vannak. Komolyan, ennyiért felnőtt cipőt lehet venni.

MInden 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a legnagyobb fiam született. Végigolvastam sok-sok kismamakönyvet, baba-mama újságot és megvásároltam mindent, amit írtak. Babaruhából is sokat, túl sokat... Mivel a fiam első unoka és gyermek volt a tágabb családban is, mindenki kedveskedni akart és sorra kaptuk a ruhákat. Aztána gyermek nőtt, nődögélt, mi adtuk tovább a barátnők közt a rucikat, s volt, amelyiken meg se látszott, hogy hordták, pedig kedvenc darab volt. A többségét viszont már néhány mosás után csak otthon adtam rá a gyerekekre, mer nem voltak "szalonképesek". Azóta született még két fiam, a kicsi most másfél éves.